Pálinkafőzés

Mi a pálinka?

A pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló 2008. évi LXXIII. Törvényt (Pálinkatörvény) a magyar országgyűlés ötpárti előterjesztéssel és támogatással 2008. novemberében elfogadta.

2004.-ben az EU elfogadta, hogy a pálinka megnevezést Ausztria 4 tartományán kívül (csak Barackpálinka név használata megengedett) kizárólag Magyarország alkalmazhatja termékeire. A pálinka azóta hivatalosan is hungarikum.

A pálinkatörvény szerint a valódi pálinkának 6 feltételnek kell megfelelnie:

1. 100%-ban gyümölcsből készült párlat, semmilyen adalékanyagot nem tartalmazhat
2. kizárólag Magyarországon termett és termelt nemes és vadgyümölcs, illetve szőlőtörköly és aszú-szőlőtörköly lehet az alapanyaga
3. a gyümölcsöt, illetve törkölyt Magyarországon cefrézték, párolták, érlelték és palackozták
4. minimum 37,5% v/v alkoholfokos legyen
5. neve kizárólag pálinka alakban írható
6. a pálinka nevet kizárólag Magyarország használhatja.

Pálinkafajták

Kisüsti pálinkának az a törköly- és gyümölcspálinka nevezhető, amelyet legfeljebb 1.000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárló berendezésben, legalább kétszeri szakaszos lepárlással állítottak elő.

Érlelt pálinkának az a törköly- és gyümölcspálinka nevezhető, amelyet legalább hat hónapig érleltek 1.000 liternél kisebb, vagy legalább 12 hónapig érleltek 1.000 literes vagy annál nagyobb térfogatú fahordóban.

Ó pálinkának az a törköly- és gyümölcspálinka nevezhető, amelyet legalább egy évig érleltek 1.000 liternél kisebb, vagy legalább két évig érleltek 1.000 literes vagy annál nagyobb térfogatú fahordóban.

Gyümölcságyon érlelt pálinkának vagy ágyaspálinkának az a gyümölcspálinka nevezhető, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább három hónapig. A gyümölcságy lehet a párlat fajtájával azonos, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt. 100 liter pálinkához legalább tíz kilogramm érett, jó minőségű gyümölcsöt kell felhasználni. Az érlelő tartály bármely, élelmiszerek tárolására alkalmas anyagból készülhet.

Otthoni pálinkafőzés jogszabályi háttere

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 2010. évi módosítása 2010. szeptember 27. kezdettel lehetővé teszi minden 18. életévét betöltött természetes személy számára, hogy lakóhelyén, vagy gyümölcsöse helyén saját tulajdonú berendezésével pálinkát, azaz párlatot állítson elő saját termelésű, vagy akár vásárolt gyümölcséből.

Egy háztartásban élő magánfőzetők egy naptári évben összesen 50 liter 86 térfogat százalékos párlatnak megfelelő mennyiségű párlatot (ez megfelel 86 liter 50%-os szesznek) állíthatnak elő adómentesen.

Magánfőzést végezni legfeljebb 100 liter űrtartalmú lepárló berendezésben lehet
(Ld: Magyar Közlöny 2010. évi 132. szám www.vam.gov.hu)

Az eredeti Al-Ambiq pálinkafőzők

Az eredeti Al-Ambiq pálinkafőzők gondosan kiválasztott kézművesek által kézzel készülnek. Gyártásuk során régi, tradicionális műveletek sorát alkalmazzák, a legjobb, csak természetes, élelmiszer minőségű anyagokat felhasználva.

Minden egyes termék szigorú minőségellenőrzésen megy keresztül, mielőtt megkapja az eredeti Al-Ambiq jelzést. Amennyiben Al-Ambiq pálinkafőzőt választ, biztos lehet abban, hogy elkerül minden olyan egészségügyi kockázatot, amelyet a gyenge minőségű anyagok által tartalmazott, az egészségre ártalmas, nehézfémek (pl. kadmium, ólom) okozhatnak. Egy dolog garantált: csak ólommentes forrasztófémet használnak minden egyes Al-Ambiq termék gyártásánál.

A pálinkafőzők aprólékosan megmunkáltak és oxi acetilénnel forrasztottak, amely egyesíti a tartósságot és a vörösréz valódi szépségét. Nemcsak használati tárgy, de bármely otthon vagy munkahely dísztárgya is lehet.

A forma tartós és tökéletes összhangban van a desztillálási alapelvekkkel. Alapkövetelmény volt egy olyan csúcs minőségű pálinkafőző berendezés készítése, amely megfelel a legmagasabb élelmiszer minőségi szabványoknak. A gyártás során felhasznált összes anyagnak, beleértve a forrasztófémet is, ezeknek a szabványoknak kell megfelelniük. A pálinkafőző részeinek egyesítéséhez sárgarezet vagy ólommentes ónt használnak.

A pálinkafőzők egyszerű és praktikus formája teszi egyszerűvé megtanulni a pálinkafőzés művészetét és folyamatos fejlődés révén eljutni a kezdőtől a pálinkafőzés mesteréig.

Alapanyag fontossága: a lepárlás során számos agresszív anyag keletkezik, melyek intenzíven kapcsolatba lépnek a pálinkafőző anyagával. A vörösréz a legjobb alapanyag, mivel a vörösréz ellenáll a növényi savaknak, leköti a kénhidrogént, tisztító katalizátorként is funkcionál. Ezen kívül nagyszerűen vezeti a hőt, a hő gyorsan és egyenletesen oszlik el, ezzel gátolva az üstben lévő anyagok leégését.

A forma fontossága: a gömb alakú üstnek fontos szerepe van a tiszta pálinka főzésében. A pálinkafőzéskor csak az üst falát tudjuk melegíteni, így az üstfal mentén a melegedő cefre felfelé áramlik. A gömb formájú üstfal a felszálló meleg cefrét az üst közepe felé irányítja, így biztosítja  a cefre folyamatos mozgását, a melegebb és a kevésbé meleg cefre folyamatos körforgását.

A pálinkakészítés folyamata

1.) Gyümölcscefre készítése

Alkoholkinyerésre alapvetően minden cukor- és keményítőtartalmú gyümölcs, gyökér, gabonaféleség és valamennyi alkoholtartalmú folyadék felhasználható.
A cefre a pálinkafőzés erjesztett alapanyaga. A cefre erjedését a gyümölcs felületén élő organizmusok végzik. Az igazán jó cefre alapja a kiváló érett gyümölcs. Penészes, rothadt, romlásnak indult gyümölcs erjesztésével ne foglalkozzunk, mert a pálinka dohos szagú és ízű lesz. A cefrézendő gyümölcsöt mossuk meg, mert a felületén lévő baktériumok hibás erjedést okoznak, a növényvédőszer-maradványok pedig akadályozzák a cefre erjedését. A megfelelően előkészített gyümölcsöt a lehetőségekhez képest minél apróbbra kell darabolni. Amit kell (alma, körte, birs), azt ledaráljuk, mert bármilyen is legyen a gyümölcs, egy a lényeg, pépesíteni kell. A jó kajszibarack cefre erjesztés előtt úgy néz ki, mint a sárgabaracklekvár. A kajszibarack, az őszibarack és a szilva magját távolítsuk el, mert ezek magbeléből az erjedés során mérgező CIÁN-HIDROGÉN szabadul fel. A ciános pálinka fogyasztása életveszélyes!

2.) A cefre tárolása, erjesztése

Tárolásra csak tiszta, zárható fedéllel rendelkező, élelmiszer tárolására alkallmas műanyag edényt használjunk, amely a cefre ízéből, illatából nem vesz el és nem is tesz hozzá!
A cefrét gyors és biztonságos erjesztése miatt levegőtől elzártan kell tárolni, és egyenletes hőmérsékletet kell biztosítani az erjedés folyamán. Az erjedés ideje alatt a cefrét fertőzéstől, levegőtől védeni kell. Erre a célra kiválóan alkalmas a cefre felszínére borított műanyag fólia. Biztosítani kell a fejlődő gázok szabad távozását. Fontos az erjesztési hőmérséklet is. A cefre szobahőmérséklet alatt 16-18 fokon szeret erjedni. A magasabb hőmérséklet káros, a nap pedig egyenesen megöli a pálinkát Legjobb eredmény állandó 16 - 18°C hőmérsékleten vezetett erjesztéssel érhető el. 10 °C alatt sok élesztő erjesztési aktivitása korlátozott, s így az alacsony hőmérséklet gyakran az erjedés leállását okozza. 20 °C felett gyümölcscefréknél az erjedés során egyes aromaanyagok, sőt az alkohol egy része is elillan. 30 °C felett az élesztők erjesztési képessége rohamosan csökken, esetleg meg is szűnhet.

A hordót csak 80-85%-ig töltjük, hogy szabad teret hagyjunk az erjedési gázoknak, majd lefedjük (nem lezárjuk) vagy kotyogóval látjuk el úgy, hogy a képződő szén-dioxid el tudjon távozni, illetve védje a cefrét a levegővel szemben. Minden erjesztés lelke az oxigénhiány. Rendkívül fontos, hogy a cefre levegőtől elzártan (anaerob) körülmények között erjedjen. Persze az erjedés közben termelődnek különböző gázok, amelyeket el kell távolítani a cefréből. A hordót nagy hőmérsékletingadozástól védett helyre állítjuk.

Az erjedés folyamata alapvetően meghatározza a cefre minőségét

Az erjesztés szigorúan cukor nélkül történik. Amit a cefréhez adni lehet, a pektinbontó enzim (jobb lényerés végett), fajtaélesztő és sav, például citromsav. Néhány gyümölcs – például a birs – ugyanis nem erjed meg magától megfelelően. Az erjedés megindításához kellenek az adalékanyagok, amelyek elősegítik a gyümölcsben lévő cukor erjedését. Az cél ugyanis az, hogy ebből a cukorból keletkezzen minél több alkohol.
Ha minden körülmény megfelelő, akkor 10-15 nap alatt végbemegy az erjedés. Amit, mivel közben a cefre pezseg, buborékol, hangos erjedésnek is neveznek. Ha annak vége, főzhető a cefre. A leendő pálinka minőségét kilencven százalékban a cefre lepárlás előtti állapota határozza meg.

Fontos: amennyiben pektinbontó enzimet, élesztőt és savat is teszünk a cefréhez, akkor ebben a sorrendben tegyük és a folyamatok között várjuk ki a technológiai időket!

Az erjedési folyamat három egymást követő szakasza: elő- fő- és utóerjedés

Előerjedés: megindul az élesztők szaporodása, CO2 termelése, de még nem észlelhető, mert elnyelődik.

Fő (vagy zajos) erjedés: intenzív az élesztők szaporodása és a gáztermelődés, ami buborékok formájában távozik, jól láthatóan mozgatja, keveri a cefrét, ami érezhetően felmelegszik (általában 2-3 napig tart).

A cefre erjedésekor keletkező felfelé áramló szén-dioxid-buborékok a könnyebb gyümölcsrészeket a cefre felszínére hajtják és ott vastag réteget (bundát, kalapot) alkotnak. A bunda (kalap) laza szerkezetű és így fokozza a párolgást, elősegíti, hogy levegő jusson a cefrébe. Így könnyen megindulhatna az ecetesedés, ami elkerülhető, ha a bundát naponta többször visszanyomjuk a cefrébe!

A főerjedéskor a cefrét időnként keverjük meg vagy rázzuk meg de utána már ne, mert levegőt juttatnánk a cefrébe, ami kárt okozhatna.

Utóerjedés: a főerjedés befejezése után a bunda lesüllyedt, lassul az élesztők működése, csökken a gázfejlődés és hűl a cefre. A csökkenő cukor, ill. a növekvő alkoholtartalom lassítja az erjedést. Amikor a cukor utolsó nyomai is elfogytak, megszűnik a CO2 termelés, az erjedés befejeződött!

Ekkor már szorosabban zárjuk le a hordó tetejét, hogy a termelődő kevés CO2 megvédje a cefre felületét a levegőtől.

A kierjedt cefre állás közben gyorsan fertőződik, alkoholtartalma és illóanyagai pedig párolgás következtében gyorsan csökkennek. Ezért gondoskodjunk a kierjedt cefre mielőbbi lefőzéséről, vagy légmentes és hűvös helyen való tárolásáról.

3.) Pálinka főzése

Szakértők szerint a desztillálás művészete abban rejlik, hogy hogyan sikerül a cefre alkotóelemeit különválasztani, azaz szétválasztani az értékest az értéktelentől, az egészségest a kevésbé egészségestől. A cefre hevítése közben az illó alkotórészek eltérő forrásponton válnak gőzzé.

A desztilláció lényege, hogy az illó anyagok közül azokat a párlatokat fogjuk fel, amelyek az alkoholt és gyümölcs aromáit tartalmazzák. Az elő- és utópárlatok tartalmazzák mindazon anyagokat, melyek a minőségi pálinka készítés szempontjából mellőzendők, ilyenek: a metil-alkohol, az aldehidek, a kozmaolajok, a szerves savak (vaj- és ecetsav), az észterek és egyéb ammóniaanyagok. A pálinkafőzés szempontjából fontos középpárlat illóanyagokat, alkoholt, vizet, és aromaanyagokat tartalmaz.

Ennek a középpárlatnak a kinyerése sok szaktudást igényel, itt dől el a pálinka minősége (persze az alapanyag mellett). A jó párlatban kellő arányokat tartva jelennek meg a végtermék értékét jelképező íz-, és illatalkotók.

A lepárlás folyamata

1.) Alszesz képzés – első lepárlás

Öntsük a cefrét a pálinkaüst 3/4 részéig, helyezzük fel a kupolát, majd töltsük fel a hűtőt vízzel. Ezután kezdhetjük melegíteni az üstöt. A gömb alakú üstökben a cefre folyamatos mozgásban van, így kisebb az esélye a leégésnek. Használhatunk szűrőrácsot is, amely távol tartja a gyümölcsdarabokat az üst aljától, így azok nem érintkeznek közvetlenül a hőforrással.

Élénken kezdjük a fűtést, és amikor a páracső hűtő felöli vége is elkezd melegedni, akkor valamelyest csökkentsük a fűtést. Fontos, hogy kb. 60 fok környékén már úgy szabályozzuk a melegítést, hogy a cefrét a lassú forrás állapotában tartsuk. Amikor az első cseppek megjelennek a hűtő kivezető csonkján, kezdjük figyelni a hűtővíz hőmérsékletét. Ügyeljünk, hogy a hűtő alján a vízhőmérséklet a lepárlás során végig hűvös maradjon. A hűtővíz hőmérsékletét hőmérővel vagy a hűtő tapintásával ellenőrizzük. Jó a hűtés, ha a hűtő felső harmada langyos, alsó fele pedig hideg.

A fűtést úgy szabályozzuk, hogy a hűtőből a párlat csepegjen, ne folyjon. Ha úgy érezzük, hogy túl gyors a párlat csepegése, vegyünk vissza a fűtőteljesítményből.

Az így elkészült alszesz, ami az első lepárlás eredménye, minőségtől függően 20-40% alkoholtartalommal bíró etil- és metil alkohol, valamint egyéb anyagok keveréke, melynek mennyisége kb. a cefre kb. 25-30%-a.

A lepárlást addig kell folytatni, amíg a kifolyó alszesz alkoholtartalma 2-3 tf%-ra süllyed.

2.) Alszesz főzése, a finomítás  - második lepárlás

Célja az alkoholkoncentráció növelése, a párlatrészek, a hasznos és káros összetevők szétválasztása, hogy kívánt zamatú és minőségű pálinkát kapjunk.

Mivel az alszesz nem habzik, ezért az üst névleges térfogatának kb. 80-90 %-ig tölthető alszesszel. A fűtést - mint a cefre főzésénél - intenzíven kezdjük, majd a páracső - hűtő felőli - melegedésekor visszavesszük, és a lehető leglassabban indítjuk meg a lepárlást az alkotórészek tökéletes szétválasztása végett. Ezután is „lassú üzemmenettel” folytatjuk a lepárlást. Nagyon fontos az egyenletes melegítés. A gömb alakú üstök ezért ilyenkor is jó szolgálatot tesznek. A szűrőrács használatára ekkor már nincs szükség.

A keletkező párlatot három részre szokás osztani: az elő-, közép-, és utópárlatra. A párlatrészek szétválasztásának legbiztosabb módja a lefolyó párlat érzékszervi vizsgálata: szaglás alapján.

Az elsőként lefolyó párlatrész – előpárlat (durda) tartalmazza a legtöbb szennyeződést. Nagy szennyezettsége miatt egészségre igen veszélyes, semmisítsük meg!

Az előpárlat alacsony forráspontú összetevőket tartalmaz, mint például aldehidek, etil-acetát és metil alkohol. Az alkoholos jelleg mellett domináns, oldószerre, festékre, sósborszeszre emlékeztető illat jellemzi, amelyben nagy mennyiségben vannak jelen mérgező és káros anyagok. Mennyisége az alszesz 0,5-1,5 %-a. A túl sok, illetve túl kevés előpárlat elvétele egyformán hiba!

Addig gyűjtsük külön a párlatot, amíg a csípős aldehides illatok és ízek el nem tűnnek, és át nem veszik helyüket a kellemes, gyümölcsös illatok és ízek. Lehetőleg szaglásunkra hagyatkozzunk, de ha mégis kóstolni szeretnénk, csak erős higítás mellett tegyük.

A középpárlat (pálinka) elválasztása: mihelyt a kellemetlen szag megszűnik, azonnal váltsunk át középpárlat gyűjtésére, mert az előpárlat után azonnal kellemes aromákban feldúsult anyagok párolódnak le, ez a párlat legértékesebb része. A középpárlatot külön zárható edénybe gyűjtsük!

A középpárlat az alszesz 30-35 %-a, szeszfoka 50-60° (borpárlat esetén 65-75°). Íze, illata hibátlan.

A hőmérséklet emelésével párhuzamosan egyre nagyobb arányban jelennek meg az etil-alkoholnál magasabb forráspontú alkoholok, kozmaolajok.
Utópárlat leválasztására akkor váltsunk át, amikor megjelenik a jellegzetes főtt, fazékíz, jellegzetesen savanyú szagú. Az utópárlat mérgező anyagokat már nem tartalmaz, de jellegzetesen nehéz, büdös a kozmaolajoktól és íze is élvezhetetlen.

Az előbbiekben leírt elő-, közép- és utópárlatok elválasztására nem létezik egyfajta szabály. A mérgező előpárlat elkülönítése a legfontosabb. Ha az elválasztás nem sikerült megfelelően, vagy az alkoholfok nem elég magas, a finomítást megismételhetjük.

4.) A pálinka tárolása, érlelése

A lepárolt pálinka ízében friss, a toroknak "karcos", kissé „megviselt”, általában nem tekinthető kész italnak, már a szeszfoka (55-65°) miatt sem, továbbá illata (olykor) szúrós, íze csípős, karcos, aromája nem harmonikus, hiányos.

Amikor a pálinka elkészül, kb. egy negyed évre szükség van ahhoz, hogy letisztuljon. A letisztulás azt jelenti, hogy lágyabb, kevésbé "karcos" lesz fogyasztásakor a pálinka és az adott gyümölcs illata, íze tökéletesen megmutatkozik a pálinkában.

A párlat ez idő alatt „rendezi önmagát”, az eredeti értékei nem változnak, ám az ital egyre harmonikusabbá válik. Ez idő alatt állnak helyre a párlat belső egyensúlyai, megszűnik a darabossága, nyersesége, letisztul és lekerekedik.

Ehhez használhatunk rozsdamentes acél tartályokat, de üveget is, ha azt megfelelően le tudjuk zárni. Az üveg színe legyen minél sötétebb, a tárolás helye pedig hűvös, napfénytől elzárt. Az éréshez némi oxigén is szükséges, ezért az üveget ne töltsük teljesen tele, és időnként szellőztessük meg.

Erős, karakteres pálinkákat (szilva, törköly, borpárlat) érlelhetünk fahordókban is. Az érlelés során a fa aromái is hozzáadódnak a pálinkához, ízét kiegészítik, nagyban hozzájárulnak a telt ízek kialakulásához. Itt szellőztetésre nincs szükség, mert a pálinka a fa pórusain keresztül lélegzik. Ugyanakkor, ezeken a pórusokon keresztül az alkohol is párolog, ezért a fahordóban érlelt pálinka alkoholfoka és mennyisége is csökken.

Egyes gyümölcspárlatok (pl. meggy, cseresznye) nem viseli jól az oxidációt, ezeket mindig pórusmentes edényben kell tárolni.

A pálinka alkoholfokának beállítása

A finomításkor nyert pálinka szeszfoka általában magasabb (55-65°), mint a fogyasztási szeszfok (40-52°), ezért szükséges a szeszfok megváltoztatása, a pálinka hígítása. A nemes gyümölcsből készített pálinkák értékei, illat- és ízviláguk 40-45° alkoholtartalom mellett teljesednek ki. Ahhoz, hogy a pálinkát fogyaszthatóvá, kellemessé tegyük, eredeti alkoholtartalmát vízzel kell csökkenteni.

Hígításra csak tiszta, ion (+-) mentes, semleges ízű- illatú desztillált vizet használjunk. Fontos szabály, a víznek és a pálinkának azonos hőmérsékletűnek kell lennie. Mindig a vizet öntjük a pálinkába és sohasem fordítva.

A magas koncentrációjú pálinka értékeinek megóvása céljából ajánlatos a számított mennyiségű vizet több lépésben, kis mennyiségekben keverés mellett adagolni a pálinkához, ugyanis minden hígítási folyamat „sokk”: a nagytömegű víz bejutásával nehezen kezelhető és kiszámítható belső kémiai változásokat indítunk el, melyek mindig negatív hatásúak.

A hígításkor vegyük figyelembe, hogy a pálinka szeszfoka a tárolás, érlelés ideje alatt is változik!

Illóolajok készítése

Az aromatornyos pálinkafőzők alkalmasak illóolajok, vagy különleges pálinkák készítésére.

A legtöbb növény jelentős mennyiségű illóolajat tartalmaz, melyet akár gyógyhatás elérésére, akár illatanyagként használhatunk.

A különböző növényeket egy szűrőrácsra tesszük. Az átpárolás során a gőz áthalad a szűrőrácson és a rajta lévő növények pórusait megnyitva, magával visz egyes aromaanyagokat, hatóanyagokat és illatanyagokat.

A gőzdesztillálás esetén az üstöt, gyorsan, nagy tűzön kell felmelegíteni, így nyerhetünk aromás, erős olajat. Természetesen a hűtőt fel kell töltenünk hideg vízzel, hiszen ebben az esetben is fontos, hogy a gőz ki tudjon csapódni.

Az elkészült párlat nagy része az elpárolgott vízből, kisebb részben az általában a tetején úszó olajfilmből áll. Ezt kell elválasztanunk a víztől pipetta, szétválasztó tölcsér vagy olajleválasztó segítségével.

Másik módszer, ha a növényi részeket az üstbe helyezzük és felöntjük vízzel, majd gyorsan felfűtjük. A növényeket előtte egy-két napra vízbe áztathatjuk, hogy még több olajat nyerjünk.

Természetes ebben az esetben is fel kell tölteni a hűtőt hideg vízzel.

Ennél az eljárásnál a víz csak az olajat viszi magával. Majd itt is következhet az olaj elválasztása a víztől.

Ügyeljünk arra, hogy ne égjenek le a növények az üst forró falához akkor sem, amikor már a víz nagy része elpárolgott.

A lepárlás nem gyerekjáték, hanem tudomány, amely könnyen veszélyesre fordulhat, ha az ember nem tudja, mit csinál, vagy nem fordít kellő figyelmet a biztonságra!Biztonsági figyelmeztetések

Mielőtt használná a készüléket, olvassa el az alábbi figyelmeztetéseket!

Biztosítson elegendő helyet a munkához! Válasszon világos, tiszta, jól szellőző területet.

A pálinkafőzés során gyúlékony anyagok (pl. etil alkohol) keletkeznek, ezért fokozott figyelmet kell fordítani a tűzveszélyes helyzetek elkerülésére. Legyen kéznél tűzoltó készülék! A párlat gyűjtésénél és tárolásánál ügyeljen a biztonságra, és csökkentse minimálisra a kiömlés veszélyét. Pálinkafőzés közben ne dohányozzon!

Mielőtt a főzésbe kezdene, mindig győződjön meg róla, hogy nincs dugulás a csövekben, A dugulások nyomásnövekedést okozhatnak, ami robbanáshoz is vezethet. Ha szigetelést használ az üst és a kupola között, akkor olyan megoldást válasszon, amely nem rögzíti a kupolát az üsthöz túl erősen. Így, ha dugulás is lép fel a csövekben, a kupola le tud szállni az üstről, és nem következik be robbanás.

A főzés megkezdése előtt végezzen egy tisztító főzést (forraljon vizet az üstben). A főzés befejezése után mossa el a főzőt.

Olvassa el a mellékelt tájékoztatót, és tartsa be az ott leírtakat, hogy elkerülje a mérgező anyagok bekerülését a párlatba.

• Ne töltse túl az üstöt, hagyjon elég teret a gőzöknek. A folyadékok a melegítés hatására kitágulnak, hab keletkezhet, ami kifolyhat az üstből, vagy dugulást okozhat, Általános szabály, hogy az üstöt 3/4-éig kell feltölteni.
• Folyamatosan figyelje a hőmérsékletet. Ha lehet, használjon hőmérővel felszerelt pálinkafőzőt és szabályozható melegítő berendezést. A főzés elején használja a melegítő berendezést magas teljesítményen, és vegye vissza a teljesítményt, amikor a cefre a forráspont közelébe ér. Igyekezzen lassú forrást fenntartani.
• Ha elektromos fűtést használ, tartsa be a villamos berendezésekre vonatkozó előírásokat. Ha csak megoldható, használjon érintésvédelmi megszakítót.
• Figyeljen rá, hogy a hűtővíz nem melegedjen túl, és a hűtőből ne távozzanak gőzök. A cefre nedvességtartalmát úgy állítsa be, hogy a főzés során végig maradjon elég folyadék az üstben.
• A lepárlás során ne fogyasszon alkoholt! A frissen lepárolt pálinka esetenként nagyon magas alkoholtartalmú, ezért, ha kóstolni szeretné, csak nagyon mértékletesen, cseppenként tegye. A pálinkafőzés veszélyes technológia, csak józan állapotban végezze!
• A lepárlót ne melegítse szárazon. A vörösréz részek túlhevülése a forrasztást megolvaszthatja vagy éppen merevvé teheti az anyagot.
• A vörösréz könnyen sérül fémtárgyaktól. Kizárólag fa vagy műanyag kanalat használjon az üstben lévő anyagok keveréséhez.
• Kerülje a pálinkafőző ütését, mivel a vörösréz puha anyag és könnyen behorpadhat, eldeformálódhat.

A pálinkafőző készülék tisztítása, karbantartása

Első használat előtt tisztítsa meg a készüléket.

Az üstöt töltse fel 3/4 részig vízzel és kezdje el a felfűtést. Ha a víz elkezd forrni, vegye vissza a hőt és tegye az üstbe a roszlisztet (kb. 1 kg rozsliszt/10L-es üst) és keverje meg. Helyezze fel a kupolát vagy az aromatornyot, a hűtőt töltse fel vízzel. Figyeljen, nehogy leégjen. Ha a folyadék nagyrésze már elpárolgott, hagyja abba a melegítést, és amíg még forró az üst, tisztítsa meg a hűtőt és a kupolát kívülről hideg vízzel egy puha rongy segítségével. Alaposan távolítsa el a rozsliszt maradványát. Ha már nem forr a víz, távolítsa el a kupolát, öntse ki a maradék vizet. Ezután töltsön vizet a kupolába, tegye rá a hűtőspirált, folyassa végig a spirálon, így belülről is megtisztítja a páracsövet és a spirált. Alaposan mossa ki az üstöt, majd egy tiszta, puha ruhaanyaggal törölje szárazra. Használjon védőfelszerelést az égési sérülések elkerülése végett. Ne használjon súrolószert, dörzsiszivacsot vagy fémeszközt.

A pálinkafőző kész a lepárlásra.

A tisztítási folyamatot évente javasoljuk megismételni. A külső felületét a legjobb, ha vörösréz tisztítóval kezeli.

Az éves tisztításnál használhatunk rozsliszt helyett ecetes vizet is, amivel átmoshatjuk a pálinkafőzőt, majd azonnal le kell öblíteni tiszta vízzel. Azonban a használt sav miatt ez egy agresszívabb módszer.

A vörösréz barnás vagy zöldes elszíneződése teljesen normális. A vörösréz az idő elteltével patinás lesz, amely védi a felületet az oxidációtól. Az elszíneződés látható legfőképpen a főzésnél és a lepárlásnál. Ez bizonyítja a vörösréz minőségét.

Amennyiben szeretné megtartani a pálinkafőző eredeti ragyogását, használat után vörösréz pasztával egy puha rongy segítségével polírozza.

GRATULÁLUNK! A PÁLINKAFŐZŐ MEGVÁSÁRLÁSÁVAL MEGTETTE AZ ELSŐ LÉPÉST.

SOK SIKERT, KITARTÁST ÉS ÖRÖMÖT KÍVÁNUNK A PÁLINKAFŐZÉS TUDOMÁNYÁNAK ELSAJÁTÍTÁSÁHOZ!